Odnośniki
|
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] Milyen hajó? hallottunk egy követelQzQ hangot, és a válasz a saját fedélzetünkrQl jött: A Vosar. Thavas Tornyától tartunk Toonolba. Ezután halk, kaparó hangot hallottunk, ahogy a két hajó összeért a levegQben. Átszállunk, hogy Vobis Kan, Toonol jeddájának parancsa szerint átkutassuk! kiáltották a másik hajón. Iménti örömünk rövid életqnek bizonyult. Lépéseket hallottunk, egyszerre több embertQl, és Gor Hajus a fülembe súgott: Mit tegyünk? Harcolunk válaszoltam, és kivontam, majd odaadtam neki a rövid kardom. Rendben mondta, és odaadtam neki a pisztolyomat azzal, hogy adja tovább Dar Tarusnak. Ismét hangokat hallottunk, ezúttal közelebbrQl. Oda nézzenek! kiáltott fel valaki. Csak nem maga Bal Zak, az én öreg barátom? válaszolt egy mély hang. Miért, ki más lehetne még a Vosar kapitánya? Ki tudja? Akár az a Vad Varo is elrepülhetett volna vele idáig. Vagy maga Gor Hajus. Azt a parancsot kaptuk, hogy kutassunk át minden hajót. 83 Bár itt lennének! felelte Bal Zak. Magas a jutalom. Ras Thavas a saját szemével látta Qket elrepülni a Pinsarral még az éjjel. Keletnek tartottak. Igazad van, csak az idQt vesztegetjük itt értett egyet a másik. Azután felemelte a hangját: Gyerünk, emberek, vissza a saját hajónkra! Ereztem, ahogy a távolodó léptek hatására enyhül izmaimban a feszültség, és amint ismét feldorombolt a motor, jobb kedvre is derültem. Folytattuk utunkat, és Gor Hajus ismét a fülemhez hajolt: Pseink szelleme lemosolygott ránk. Még éjszaka van. A sötétség segít észrevétlenül lejutni a hajóról, és ellopakodni a leszállópadtól. MibQl gondolod, hogy még nem kelt fel a nap? kérdeztem súgva. Vobis Kan járQre közel volt, amikor megállítottak. Nappal már messzebbrQl is látták volna, hogy melyik hajó közelít a városhoz. Igaz, akkor zárkóztunk be a kamrába, amikor a két hold lenyugodott, és bár úgy éreztem, tetemes mennyiségq idQ telt el, valójában csak a helyszqke, a levegQtlenség és a fénytelenség hitette el velem, hogy Ras Thavas emberei túl sokáig várakoztattak. Annyira soknak éreztem az eltelt idQt, hogy a sötétség híre jobban meglepett, mint ha fényes nappal értük volna el Toonolt. A távolság Thavas Tornya és Toonol között nem számított jelentQsnek, így nem sokkal azután, hogy találkoztunk Vobis Kan járQrével, le is szálltunk a városban. Még várakoztunk, hallgattuk a mozgolódás zajait a fedélzetrQl, és azon tqnQdtünk, legalábbis én, hogy vajon mik lehetnek a kapitány szándékai? Lehetségesnek tqnt, hogy Bal Zak még napkelte elQtt felszáll és elindul haza, Thavas Tornyához, fQként ha csak egy újabb gazdag ügyfélért jött Toonolba ha ellátmányért jött, akkor 84 viszont eltart egy ideig, mire berakodnak. Mindezt Gor Hajus mondta, merthogy az öreg sebésztQl szinte semmit sem tudtam meg az égi hajókról és útjaikról; egészen egy két nappal ezelQttig még a létezésükrQl sem volt tudomásom. Nem csoda: Ras Thavas politikájára jellemzQ volt, hogy csak akkor mondott el bármit is, ha abból késQbb haszna lehetett. A kérdéseimre is csak akkor válaszolt, ha a válaszokat nem tartotta ártalmasnak a saját érdekeit illetQen, azonban önszántából szinte semmit sem kívánt a tudtomra hozni. Mivel az épületek külsQ falán egyetlen ablak sem állt, az sem különös, hogy a repülQ hajók létezésérQl is csak most hallottam, és sohasem láttam Qket. Nyilvánvaló, hogy mivel soha nem indultak keletnek, nem haladtak el a belsQ udvar felett, így onnan sem pillanthattam meg Qket. Nyugodtan kivártuk, amíg csend ereszkedett a fedélzetre, ami jelenthette azt, hogy a legénység lepihent, és azt is, hogy a matrózok kimentek a városba. Miután suttogva megbeszéltem a bérgyilkossal, úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk kiszállni. AlapvetQen abban az épületben akartunk búvóhelyet keresni, amelynek tetején a leszállópadot kialakították, hogy amint lehet, kiszökjünk a városba együtt vagy egyesével és elvegyülve az utcákat nappal járó emberek között. Gor Hajus szerint legfeljebb néhány óra maradt reggelig. Óvatosan kinyitottam a kamra ajtaját, és kikukucskáltam a fQkabinba. Sötétség borított mindent. Halkan kiosontunk; az égi hajóra síri csend telepedett, de kintrQl behallatszottak a város zajai. Eddig egész jól haladtunk. Azután hirtelen, zajtalanul és minden elQjel nélkül ragyogó fény villant, bevilágította az egész fQkabint. Ujjaim azonnal rátaláltak a kardmarkolatra, miközben káprázó szemmel körülnéztem. Közvetlenül elQttünk magas férfi állt egy kisebb kabin ajtajában. BQrszíjai alapján nem hétköznapi harcos fedezte fel a 85 jelenlétünket mindkét kezében egy egy nehéz barsoomi pisztolyt tartott, csövük fenyegetQen meredt ránk. 86 9. Fel a kezekkel! Halkan ejtette ki a földi Kezeket fel! marsi megfelelQjének [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |
|||
Sitedesign by AltusUmbrae. |