Odnośniki


[ Pobierz całość w formacie PDF ]

 Milyen hajó?  hallottunk egy követelQzQ hangot, és a válasz
a saját fedélzetünkrQl jött:
 A Vosar. Thavas Tornyától tartunk Toonolba.  Ezután halk,
kaparó hangot hallottunk, ahogy a két hajó összeért a levegQben.
 Átszállunk, hogy Vobis Kan, Toonol jeddájának parancsa
szerint átkutassuk!  kiáltották a másik hajón. Iménti örömünk
rövid életqnek bizonyult.
Lépéseket hallottunk, egyszerre több embertQl, és Gor Hajus a
fülembe súgott:
 Mit tegyünk?
 Harcolunk  válaszoltam, és kivontam, majd odaadtam neki
a rövid kardom.
 Rendben  mondta, és odaadtam neki a pisztolyomat azzal,
hogy adja tovább Dar Tarusnak. Ismét hangokat hallottunk,
ezúttal közelebbrQl.
 Oda nézzenek!  kiáltott fel valaki.
 Csak nem maga Bal Zak, az én öreg barátom?  válaszolt egy
mély hang.
 Miért, ki más lehetne még a Vosar kapitánya?
 Ki tudja? Akár az a Vad Varo is elrepülhetett volna vele
idáig. Vagy maga Gor Hajus. Azt a parancsot kaptuk, hogy
kutassunk át minden hajót.
83
 Bár itt lennének!  felelte Bal Zak.  Magas a jutalom. Ras
Thavas a saját szemével látta Qket elrepülni a Pinsarral még az
éjjel. Keletnek tartottak.
 Igazad van, csak az idQt vesztegetjük itt  értett egyet a
másik. Azután felemelte a hangját:
 Gyerünk, emberek, vissza a saját hajónkra!  Ereztem,
ahogy a távolodó léptek hatására enyhül izmaimban a feszültség,
és amint ismét feldorombolt a motor, jobb kedvre is derültem.
Folytattuk utunkat, és Gor Hajus ismét a fülemhez hajolt:
 Pseink szelleme lemosolygott ránk. Még éjszaka van. A
sötétség segít észrevétlenül lejutni a hajóról, és ellopakodni a
leszállópadtól.
 MibQl gondolod, hogy még nem kelt fel a nap?  kérdeztem
súgva.
 Vobis Kan járQre közel volt, amikor megállítottak. Nappal
már messzebbrQl is látták volna, hogy melyik hajó közelít a
városhoz.
Igaz, akkor zárkóztunk be a kamrába, amikor a két hold
lenyugodott, és bár úgy éreztem, tetemes mennyiségq idQ telt el,
valójában csak a helyszqke, a levegQtlenség és a fénytelenség
hitette el velem, hogy Ras Thavas emberei túl sokáig
várakoztattak. Annyira soknak éreztem az eltelt idQt, hogy a
sötétség híre jobban meglepett, mint ha fényes nappal értük
volna el Toonolt.
A távolság Thavas Tornya és Toonol között nem számított
jelentQsnek, így nem sokkal azután, hogy találkoztunk Vobis
Kan járQrével, le is szálltunk a városban. Még várakoztunk,
hallgattuk a mozgolódás zajait a fedélzetrQl, és azon tqnQdtünk,
legalábbis én, hogy vajon mik lehetnek a kapitány szándékai?
Lehetségesnek tqnt, hogy Bal Zak még napkelte elQtt felszáll és
elindul haza, Thavas Tornyához, fQként ha csak egy újabb
gazdag ügyfélért jött Toonolba  ha ellátmányért jött, akkor
84
viszont eltart egy ideig, mire berakodnak. Mindezt Gor Hajus
mondta, merthogy az öreg sebésztQl szinte semmit sem tudtam
meg az égi hajókról és útjaikról; egészen egy két nappal
ezelQttig még a létezésükrQl sem volt tudomásom. Nem csoda:
Ras Thavas politikájára jellemzQ volt, hogy csak akkor mondott
el bármit is, ha abból késQbb haszna lehetett.
A kérdéseimre is csak akkor válaszolt, ha a válaszokat nem
tartotta ártalmasnak a saját érdekeit illetQen, azonban
önszántából szinte semmit sem kívánt a tudtomra hozni. Mivel
az épületek külsQ falán egyetlen ablak sem állt, az sem különös,
hogy a repülQ hajók létezésérQl is csak most hallottam, és
sohasem láttam Qket. Nyilvánvaló, hogy mivel soha nem
indultak keletnek, nem haladtak el a belsQ udvar felett, így
onnan sem pillanthattam meg Qket.
Nyugodtan kivártuk, amíg csend ereszkedett a fedélzetre, ami
jelenthette azt, hogy a legénység lepihent, és azt is, hogy a
matrózok kimentek a városba. Miután suttogva megbeszéltem a
bérgyilkossal, úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk kiszállni.
AlapvetQen abban az épületben akartunk búvóhelyet keresni,
amelynek tetején a leszállópadot kialakították, hogy amint lehet,
kiszökjünk a városba  együtt vagy egyesével és elvegyülve az
utcákat nappal járó emberek között. Gor Hajus szerint legfeljebb
néhány óra maradt reggelig.
Óvatosan kinyitottam a kamra ajtaját, és kikukucskáltam a
fQkabinba. Sötétség borított mindent. Halkan kiosontunk; az égi
hajóra síri csend telepedett, de kintrQl behallatszottak a város
zajai. Eddig egész jól haladtunk. Azután hirtelen, zajtalanul és
minden elQjel nélkül ragyogó fény villant, bevilágította az egész
fQkabint. Ujjaim azonnal rátaláltak a kardmarkolatra, miközben
káprázó szemmel körülnéztem.
Közvetlenül elQttünk magas férfi állt egy kisebb kabin
ajtajában. BQrszíjai alapján nem hétköznapi harcos fedezte fel a
85
jelenlétünket  mindkét kezében egy egy nehéz barsoomi
pisztolyt tartott, csövük fenyegetQen meredt ránk.
86
9.
Fel a kezekkel!
Halkan ejtette ki a földi  Kezeket fel! marsi megfelelQjének [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • brzydula.pev.pl

  • Sitedesign by AltusUmbrae.