Odnośniki
|
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] sorom is lehetne, és egy napon majd rám köszön a szerencse. Mindenesetre köszönöm magának és a tisztelt hölgyeknek, hogy nagyvonalúan nem veszik figyelembe kényszerbQl betöltött alacsony társadalmi helyzetemet. - Ejnye, von Hennersberg úr, csak nem hisz bennünket ennyire kicsinyesnek és szqkkeblqnek? - Ó, nem, de megtiszteltetésnek veszem, hogy a házukban fogadnak, és az asztalukhoz ültetnek. Az Qrnagy elhárítóan legyintett. - Tudom, hogy a mi helyzetünk mindenkit érzékennyé tesz, mégsem szabad így beszélnie. Sorstársak vagyunk, miért terhelnénk egymást és magunkat kesergéssel? Még egyszer mondom, hogy bármikor szívesen látott vendég lesz nálunk. Hermine asszony nem emelhetett kifogást a férje szavai ellen, bár magában egészen mást gondolt. Ha tudnád, mit okoztál ezzel a látogatással, Botho! Lehet, hogy keserqen meg kell még bánnod a meggondolatlanságodat! A véleményét azonban megtartotta magának, mert belátta, hogy egyelQre semmit sem tehet. Ezt az ügyet négyszemközt kell megbeszélnie az urával. Akkor majd Q is megtudja. mit figyelt meg az utóbbi idQben. Bothónak be kell látnia, oktalan volt, amikor alkalmat adott ennek a fiatalembernek arra, hogy együtt lehessen Lonnyval. A lány elkapta mostohája pillantását, ami semmi jót nem ígért. Mégsem ijedt meg, mert repesett a szíve az örömtQl. Az édesapja megnyitotta a házukat Lutz Hennersberg elQtt, és barátsággal fogadta. Ezt már Hermine asszony sem teheti meg nem történtté. Minden más mellékes. Lonny egészen biztos volt abban, hogy a látogató távozása után a mostohája azonnal elkezdi rágni a férje fülét. A papa azonban nem feledkezhet meg arról, hogy Lutz egy régi barátjának a fia. Hermine nem akarhatja elrontani a férje örömét. Egy idQ után átmentek az ebédlQként is szolgáló nappaliba, és asztalhoz ültek. Lonny és az apja élénkén csevegtek a vendéggel, Hermine asszony viszont meglehetQsen tartózkodó volt. A lány mindent elkövetett, hogy a vendég ezt ne vegye észre. Semmiképpen sem szabad megfejtenie, hogy az Qrnagyné azért elutasító, mert veszélyeztetve látja leghQbb vágyát, hogy Lonny gazdag férfihoz megy majd feleségül. Szerencsére Hermine asszony tartózkodása azért sem okozott feltqnést, mert az Qrnagy vidámsága ellensúlyozta. Még akadt otthon egy-két üveg féltve Qrzött bor, amiket a házigazda rendkívüli alkalmakra tartogatott. Ezek közül bontott fel most meg egyet. Vígan csendültek össze a poharak. Az Qrnagy megkérte Lutzot, hogy számoljon be azokról az évekrQl, amelyekben Q távol élt a barátjától. Minden érdekelte, és szinte rajongva beszélt Lutz elragadóan bájos édesanyjáról. A fiatalember elmesélte, hogy igen harmonikus családi életet éltek, és az apjával együtt imádattal csüggtek az édesanyján. Elmondta, hogy a báróné bátran, és nagy lelkierQvel viselte a nehézségeket ám a férje halála összetörte a szívét. Nyíltan beszélt arról is, hogy sokszor szorongatta Qket a szükség, és gyakran a legelemibb dolgokra sem futotta. Apám mindennek dacára lehetQvé kívánta tenni, hogy egyetemi tanulmányokat folytassak, bár jobban örült volna, ha katonai pályára lépek. Valamennyi Hennersberg a hadseregben szolgált, kivéve egy nagybátyámat. Az Qrnagy érdeklQdve felpillantott. - Emlékszem, Georgot igen-igen bántotta, hogy az öccse nem akart katonatiszt lenni. Mi lett Henner von Hennersberggel? - Kivándorolt, amikor kifizették azt a kis örökségét, amit a nagyapám a két fiára hagyott. Henner bácsi azt mondta apámnak, hogy azzal a pár ezer márkával itt, Németországban semmit sem kezdhet, ezért másutt próbál szerencsét. A német haza amúgy is túl szqk a magafajta ember számára. A vérében van a kalandvágy, és ki kell jutnia a nagyvilágba, ha nem akar itt elsorvadni, vagy butaságot elkövetni. Apám nemigen értette, mi ez a kalandvágy, de nagyon szerette a testvérét, és szörnyen fájlalta, hogy el kell válnia tQle. Én rajongtam Henner bácsiért, és gyakran elképzeltem, miféle kalandokat élhet át a messzi távolban. Tettvágy fqtötte, amikor elindult, de olyan erQs, mintha az egész világot meg akarná hódítani, és én titokban gyakran gondoltam arra, hogy egyszer majd követem a példáját. Talán belém is szorult némi kalandvágy, amiként valószínqleg minden fiatal férfiba, de belQlem maradéktalanul kiölte a háború. - Tudja, mi lett végül a bácsikájával? - ElQször Texasba ment, és onnan néha még hírt adott magáról. Aztán egy levélben arról értesítette apát, hogy az ország belsejébe tart, ahol vállalkozásokba akar kezdeni. Hogy mifélékbe, azt egyelQre nem árulhatja el. Abban reménykedett, hogy megcsinálja a szerencséjét. A levelébQl, hasonlóan a korábbiakhoz, csak úgy áradt az életkedv és a lelkesedés. Néhány részletét meg is jegyeztem, mert különös hátast gyakorolt rám. Itt életre-halálra folyik a küzdelem, kedves Georg, de az élet csak akkor szép és értékes, ha mindennap újból meg kell harcolnunk érte. Annak idején sokat tqnQdtem ezeken a sorokon, és még jobban rajongtam Henner bácsiért. Ez volt az utolsó híradás tQle. Nyoma veszett, és soha többet nem hallottunk róla. Valószínqleg az életét vesztette abban a veszélyes vállalkozásban, amire annyira készült. - Bizonyára így történt, különben újból hallatott volna magáról. Kár érte! Remek fickó volt. Ha élne, már Q is a hatvanas éveit taposná. - Igen, három évvel volt fiatalabb apámnál, Q pedig hatvanhárom lenne az idén. Lutznak aztán a háborús éveirQl is mesélnie kellett, de ezt rövidre fogta. Mint mindenki, aki megjárta a harctereket, és átélte azokat a borzalmakat, Q is kerülte a visszaemlékezést. Azt azért elmondta, hogy csak hetekkel késQbb értesült a szülei haláláról. - Ma is fájlalja, hogy sem az édesapja, sem az [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |
|||
Sitedesign by AltusUmbrae. |