Odnośniki
|
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] doktor figyelmeztette, hogy a szokásjog alapján csak neki, mint Maria vQlegényének van ehhez jussa. Így Hans Sternberg asszonynál maradt, aki roppant szívélyesen marasztalta ott vacsorára. Másnap reggel anya és leánya még egyszer találkozott Hansszal. Maria beszámolt róla, hogy elQzQ este, miután hazaértek, bejelentette Heilmann-nak eljegyzését doktor Winterrel. Azonnal eszébe jutott az a múltkori jelenet, és észrevettem, hogyan önti el a düh mondta Maria. De megelégedett néhány epés megjegyzéssel, aztán megjátszotta a megilletQdöttet. Ezt persze mind azért teszi, hogy anyát megbékítse, az új végrendeletét visszavonassa vele, és még életében mennél inkább kiszipolyozza. _____________________________ Teltek-múltak a hónapok. Hans Ritter és Traute Ramin ezalatt naponta találkozott. Együtt lovagoltak ki, eveztek, vagy közös sétákat tettek. Azonkívül Hans mindig szívesen látott vendég volt az udvarházban. Helene néni meg volt róla gyQzQdve, hogy a fiatalok között gyengéd szálak szövQdnek. Ezt annál inkább jó szemmel nézte, mert röviddel megérkezése után megkapta Winter doktor eljegyzési értesítését. Akkor sóhajtva mondta Trauténak: Már megint odalett egyik reménységem, Traute. Winter mérnök, akit neked szántam, mert biztosan elnyerte volna a tetszésedet, sajnos egy másik fiatal hölgyet jegyzett el. Pedig annyira bíztam ebben a partiban! Traute nevetve ölelte át nagynénjét. Jaj, szegény nénikém, de elkeseredetten nézel! A tanácsosné bölcsen fegyelmezte magát, nem mutatta volna ki a világ minden kincséért sem, hogy tudja jól, húga szíve nem szabad már. Azt a tanácsosné persze nem is álmodta, hogy Winter doktor menyasszonya éppen Hans Ritter húga. Honnan is sejtette volna, amikor Hansot csak mint John Knightot ismerte. De Hans még Trautéval sem beszélt a húgáról. Egy szóval sem érintette bonyolult családi ügyeit. Továbbra is sqrqn levelezett Mariával, aki tudatta vele, hogy most szerzi be a kelengyéjét, és nagyon boldog. De minden levelében megírta, hogy nagyon aggódik az édesanyjuk miatt, aki napról napra erQtlenebb és apatikusabb lesz. Heilmann kimondhatatlanul kedvesen bánik vele. Mariával is rendkívül udvarias, és olyan szeretetreméltóan viselkedik, hogy az egyszerqen nem lehet Qszinte. Rudolffal már néhányszor futólag találkozott, de szerencsére eddig sikerült elkerülni a súrlódásokat. VQlegényébQl jeges elutasítás árad, ahogy Heilmannt megpillantja, annak a szemében pedig olyan gonosz fény villan fel ilyenkor, mint a vadállatokéban. Heilmann még azt is felajánlotta, hogy írógépén megcímzi az eljegyzési értesítQket. Sehogy sem akart beletörQdni a visszautasításba, sQt a szobájába cipelt egy csomag fejléces levélpapírt, amelyet Maria és a vQlegénye nemrég rendelt. Maria kénytelen volt nagyon határozottan a tudtára adni, hogy vQlegénye maga óhajtja megcímezni a borítékokat, különben is nála van az értesítendQk névsora. Maria minderrQl gyanútlanul számolt be, csakhogy bebizonyítsa, mennyire igyekszik Heilmann megQrizni velük a békét. Hans sem gyanakodott Maria levelét olvasva Heilmann buzgólkodása miatt. Inkább örült, hogy anyja és testvére nem kényszerül újabb idegQrlQ csatározásokra otthon. Beköszöntött a szeptember. Hans egy szép, meleg délutánon újra elkísérte Trautét az erdészházba. Útközben az édesanyjáról beszélt. Elmesélte, hogy legszívesebben magához venné a házába, hogy gondoskodásával bearanyozhassa élete alkonyát. Az orvos megmondta, hogy az anyja napjai meg vannak számlálva. Az idQs asszony elvesztette minden életkedvét, élni akarását az átélt szörnyqségek következtében. Traute együtt érzQen hallgatta. Nem is tudtam, hogy ekkora bánata van, Qszintén sajnálom mondta melegen. Hans mélyen felsóhajtott, mintha valami súlyos terhet kellene leráznia. Nem akarok a családi ügyeimrQl beszélni, mert messzire vezetne, és túl sok kellemetlenségrQl kellene szólnom. Nem szeretném ezzel befelhQzni azokat a csodálatos órákat, amelyekkel megajándékoz. Egyszer, majd késQbb mindent elmesélek. De mára elég ebbQl. Olyan gyönyörqen süt a nap, és nézze csak az erdQt, a fák már csodás Qszi lombjukat öltik fel. Amikor mi ketten elQször tettük meg ezt az utat, mindez eleven tavaszi zöldben pompázott. Tudja-e, Traute kisasszony, hogy attól a naptól kezdve más ember lettem? Most hívta elQször a keresztnevén. A vér árulón tolult a lány arcába. Nagy erQfeszítéssel tudott csak [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |
|||
Sitedesign by AltusUmbrae. |